11. Spuri Balaton Szupermaraton 2. nap
11. Spuri Balaton Szupermaraton 2. nap
Teljesen emberi időben, fél 7-kor ébredtünk. Szokásos reggeli rutin: fürdés, SMR hengerezés, nyújtás, reggeli. Az idén úgy döntöttem, hogy nem zabkása reggelizek, mert épp elég 4 napig, hogy futás közben ezeket az édes zseléket eszem, legalább az egyéb étkezéseim legyenek sósak vagy savanyúak. Úgyhogy minden reggel egy magos zsemlét ettem egy csomag jó minőségű párizsival, koktélparadicsommal és kápia paprikával, 4 narancs frissen facsart levével, lehetőleg 2 órával a start előtt - de még így is éreztem a gyomromban az első fél-egy órában a reggelit. Mégiscsak nehezebb étel ez, mint a zabkása. Másrészről viszont bejött, úgy hogy máskor is ezt választom majd :) Ezen a reggelen kellett a leghosszabbat autókázni, Füredről Fonyódra. A tegnapi csodás időt elfújta a szél, sajnos :( Téli futósnacit vettem, és felülre még egy pamut pólót széfogónak, és kendősapit, meg még kesztyűt is. Néha a legerősebb széllökéseknél, mikor a nap sem sütött, fáztam, a végén Szigligethez közeledve már nagyon, de ha meg kisütött a nap, és szélcsendesebb helyeken futottunk, főleg az elején, akkor meg kicsit melegem volt. Összegészében igazából ma is sikerült jól belőni a ruhát, hogy ne kelljen az öltözéssel/vetkőzéssel pepecselni menet közben. Ez volt a leghosszabb nap, 52.9 km. És minden BSZM-en, amin voltam, mindig ez volt a leghidegebb, legborúsabb, legszelesebb nap. Az idén is hű maradt Szigliget a hagyományokhoz. Szerintem át kellene kereszteni Zordonra :-/ A végén meg még az a csúf emelkedő is a befutónál! Minden évben tartottam ettől a naptól, mondhatni, tiszteltem a távot, a terepet, az időjárást. Az idén még az első napon begyűjtött problémák miatt is extrán megfogadtam, hogy nagyon beosztom az erőmet, visszaveszek a lovakból, és egy szép regeneráló futást csinálok, mindennemű erőlködés és megfeszülés nélkül. Azt hiszem, azt mondhatom, hogy ez nagyon korrektül sikerült. 6:34-es átlagsebességgel futottam, ami ma csak a 24. helyre lett elegendő a korosztályomban, viszont megalapoztam vele a következő két nap egyre javuló teljesítményét. Mondhatni, helyrehoztam vele az első nap amatőrködését :)
A férjem vér profi autós segítő lett idénre. A Waze-ban eltárolva ott voltak neki többnyire a tavalyi találkozási pontjaink parkolóhelyei. Szinte pontosan 5 km-enként ott volt, videózott, adta a zselét, zsepit, elvette a használtat, biztatott, szuper volt! Elmondhatatlan segítséget és biztonságérzetet jelentett :) Meg sem tudom köszönni eléggé!! Annak is örültem, hogy sikerült még a rettegett emelkedőn is felkocognom, nem sétáltam bele. A férjem azt mondta, azt szeretné látni idén is, mint tavaly, hogy élvezem a futást és mosolygok. Hát mosolyogtam, mindenkire, akinek csak egy jó szava volt hozzám, meg a férjemre is :) Úgy hogy lett sok mosolygós futós fotó, mint majd a csatolt képeken láthatjátok :) Azért fájt ez a nap. Fájt, hogy ilyen lassan kellett futnom ma, amiért tegnap túl gyorsan indítottam. Fájt a térdem, a combom. Az 50. km körül elkezdtem érezni a jobb nagylábujjam alatti vízhólyagot. Reméltem, nem fakadt el és sebesedett ki. Aztán elkedtem érezni a sérült nagylábujjam melletti első kislábujjam körmét is, ami legutóbb a 12 órás sárvári futás után sérült meg. Kicsit izgultam az utolsó pár km-en, hogy mit fogok a cipőm levétele után látni, és ez mennyiben nehezíti meg a hátralévő két versenynapot. Igen, sajnos a nagylábujjam alatt még jobban kidörzsölődött a vízhólyag, érzékenyebb lett. A kislábujjam pedig teljesen úgy nézett ki, mint Sárvár után. Vízhólyag nőtt a körmöm alá, ami felnyomta azt. Lefotóztam őket, elküldtem az edzőmnek, és felhívtam, hogy tanácsot kérjek, mert rámtört megint a para, hogy életemben először fel kellene adnom egy versenyt. Nagyon rosszul viselném, azt biztos. Meghánytuk-vetettük a dolgot, végül lefekvés előtt úgy döntöttem, hogy egy tűvel és Betadinnal megműtöm magam. Kiszurkáltam mindkét vízhólyagot,, óvatosan kinyomkodtam belőlük a vizet, jó alaposan belocsoltam őket Betadinnal, és jó éjszakát. Ja, a masszázshöz idén először ŐsMagnéziumos gélt használtunk, ami a férjem szerint undorítóan ragacsos, a keze fénylik tőle, az én bőrömön meg sólerakódás marad vissza. De mivel izomgörcsnek se híre, se hamva nem volt, úgy döntöttünk, kitartunk emellett a cucc mellett, bármennyire is undi :) Lefekvés előtt pedig az első naptól Flexagil hegyek, deréktól lefelé, a térdeimen langyos zsepi plussz fásli kombóval :) Első nap még kihagytuk a térd masszírozását, de másnaptól azt is bevetettük, és szerintem sokat segített a regenerálódásban!
Ja, evés verseny után. Még hazafelé a kocsiban koktélparadicsom és szőlő és banán. Otthon fehérjeturmix még a fürdő előtt vagy közben. Aztán egy diétás raguleves csirkehusival, répával, krumplival, gerslivel. Masszázs után pedig paprikáskrumpli lecsósan, savanyúsággal. Desszertnek palacsinta vagy gofri kakaósan és lekvárosan ;) A második nap végén 51.8 kg voltam, és nem is nagyon sikerült visszapótolni, másnap reggel is csak 51.7 kg voltam. Az éjszaka egyszer ki kellett mennem mosdóba, akkor meg is kellett ennem egy banánt és egy pár szem paradicsomot, ami oda volt készítve az ágyamhoz. Éjjelente azért valamennyire felébredtem a fordulásokra is, a térdem és a combjaim fájdolgáltak. De nem volt vészes. Végülis már majdnem 100 km-t beletoltam a lábaimba 2 nap alatt.
Kövess minket a Facebook-on!
